100. Párásító podcast élő felvétel, és közönségtalálkozó - élménybeszámoló, egy résztvevő szemszögéből.

Kicsivel 4 után érkeztem ismerősömmel a helyszínre, ahol már teletömött kocsma, és fergeteges hangulat fogadott minket, A bárpult előtt sikerült helyet bugáznunk, majd nemsokkal később egy derült égből felszabaduló asztalt sikerült megszereznünk magunknak, egyenesen a 3 Grácia emelvénye előtt, így páholyból nézhettük végig az eseményeket.

A felvételek kezdetén szinte azonnal előkerült az Inferno, amit Charlie egy hatalmas köhögéssel be is mutatott, és felajánlotta kóstolásra. Természetesen elsőként álltunk fel, és elsőként köptem ki a belemet is tőle, tényleg brutális a cucc. Voltak gyíkemberek akik nagyon bírták, de a legtöbb embernek nem fog az állandóan szívott lekvidek listájára kerülni. Hihetetlen.

Ezek után kicsit 'lájtosabb' témák következtek, alattuk folyamatosan tartott az infernó kóstolgatása, és nemsokkal később jött a kvíz.
Itt szeretném nagyon szépen megköszönni a blogom és a nevem felvételét a kérdéssorba, engem konkrétan meghatott hogy látom, nem számítottam rá, számomra ez volt az este egyik legnagyobb ajándéka.

Komolyabb témák következtek, amik így visszahallgatva, nagyon jók hogy vannak mint mindig, de ott a helyszínen sajnos a háttérzaj, és a találkozó hangulata miatt szinte azonnal a "majd visszahallgatom" sorsra jutott. Így tehát ezalatt egymásét fogdostuk, kóstolgattuk, nézegettük, mint egy bármilyen találkozón, vagy az éppen hallott dolgokról beszélgettünk, sörözgettünk, eszegettünk.
A figyelmet a néha néha erre arra kiszólásokkal, az történésekre, észrevett dolgokra való reagálással tartották fent a srácok.
Vendégzereplőket is bevontak, ezzel a visszahalgatott adás fényét növelve.

Mindezek után gondoltak egyet, feláltak, és egy mikroporttal elkezdtek körbemenni az emberek sokaságán, és itt ott kérdezgettek, beszélgettek, erre a részre viszonylag sokan elkezdtek figyelni, nagyon jó ötlet volt.

Később jött még a tombola, megszámlálhatatlan mennyiségű készülék, és lekvid került kisorsolásra, szinte csak az nem nyert aki nem vett tombolát.
A tombola után sajnos azonnal megcsappant a jelenlévők száma, így tekinthettük ezt az est végének, azonban így is sokan maradtak.

Itt jött Lackó Attiláék tortája, visszafogtam magam és megvártam hogy lemenjen a nagyja sor, így magamnak csak a villák tányérja maradt. Isteni volt, kéretik lekvidként is gyártani, előrendelésben igényt tartanék 3-4 literre! ;)

Több említésre méltó dolog már nemigen történt, aki részletesebben kíványcsi az eseményre hallgassa meg a podcastet, nézzen utána, kérdezősködjön, nézze vissza a livestreamet (ami hamarosan érkezik), és bánhatja hogy ha nem vett részt, felejthetetlen élmény volt.

Olyan szinten elfáradtam a rengeteg élményben, és gőzölésben hogy sikeresen lekéstem 3 buszt, és vonatot, majd felszálltam a zónázó helyett egy másfél órával több utazási idővel rendelkező vonatra mint ami szükséges lenne, ráadásul pár üléssel arrébb ment a "Jajdesukár vagyok" végtelen ciklusban egy dzsipszirádióból, ami nemigen javított a helyzeten, de boldogan értem haza.

Szeretném megköszönni

Bernárius Róbertnek, Ficsor Zoltánnak, és Pifkó Krisztiánnak:

- a 100 adást, amiknek minden egyes perce arany.

- a szinte családias közösséget ami köré épült.

- a rengeteg munkát, időt, és áldozatot amit belefektettek, és fektetni fognak hétről hétre az adásokba.

- a 2 fergeteges találkozót, reméljük lesz még, akárhogyan is.

- Eddigi 170 óra, 37 perc, 25 másodperc összes adásidőt.

- Mindent amit értünk tesztek.

Köszönjük!!